Slobodna Vojvodina

Szerbhorváth György

… 2020-at írunk: az Európai Unió Koszovóval együtt Szerbia tagja lett. Egy az egyhez váltották az eurót dinárra, de az utcán csak hétért adtak egyet. Szabadkán állítólag a bank még egy az egyhez adta, de mire odaértem, elfogyott. A helyi basa felvásárolta.
Pedig bemondta az egyedüli szabadkai és vajdasági magyar rádió és tévé az interneten, mindenkinek jut. Úgy látszik, már a médiának sem lehet hinni, noha a Pannon-lavór médiaszatelitje mindig jól értesült, van honnan, családi alapon.
Álmomban 2010-es lapokat olvastam, amelyekben egy párt tiszteletbeli elnöke elmondja ötször, ő többet nem politizál, visszavonult, csak a családjának él. Hogy nyilatkozgat, az nem politika, hanem, izé, valami más... (Azt álmodtam, én sem politizálok, hanem csak cikket irkafirkálok, reszelem a körmöm és beszélek össze-vissza, mint nyuszi a viccben.)
2020-ra a vajdasági magyarság egy nagy család, és hagyományosan egy családfője van. Úgy hívjuk: a don. (Nevét nem is mondjuk ki, akár a zsidók Jehováét.)

Szerbhorváth György

Igazságtalan volt, hogy Németországgal sarcot fizettettek az I. világháború után, hisz ez a területén élő kisebbségeket is érintette. Sőt, az is, hogy a holokausztért kárpótolnia kellett a zsidókat, mert ez a területén megmaradt, kisszámú zsidóság zsebét is érinthette! – Legalábbis ezt gondolhatja Várady Tibor, ha következetes ama logikájához, amit évek óta alkalmaz.
Legutóbb a Magyar Szó január 23-i számában fejtette ki, hogy Szerbiát nem szabad megbüntetni, vagyis Horvátország hiába perli, mert egy esetleges büntetés a vajdasági magyarokat is sújtaná. Ebből azonban az következik, hogy a szerb államot, adjonak parancsot vezetői bármire, kövessenek el a nevében bármilyen bűnt, sosem lehet felelősségre vonni, mert a területén kisebbségek élnek (és gyerekek, teszem hozzá én). Ezt a “gondolkodásmódot” végigvíve pedig oda jutunk, hogy ezentúl minden állam büntetlenül garázdálkodhat, mert olyan államról nem tudunk, melynek területén ne élnének etnikai, vallási, szexuális, életmódbéli stb. kisebbségek.

A Temerini Rádió január 25-ei, hétfői híradásában újabb magyarverésről számolt be. A magyar adásban elhangzott hírt teljes egészében közöljük: 
„Ismét sajnálatos incidens történt szombaton éjjel Temerinben. Magyar fiatalembert vert meg szerb huligánok egy csoportja. Fejét, szemét célozták ütéseikkel, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a Vajdasági Klinikai Központ sürgősségi osztályán kellett ellátni sebeit. Mivel az esetről hivatalos közleményt ez idáig nem kaptunk, megkerestük a temerini rendőrállomás főnökét, Miskolci Lajost, aki az újvidéki rendőrállomás sajtófelelőséhez irányított bennünket.
Mileva Tomity sajtószóvivő, amikor megmondtuk, hogy honnan keressük, még meg sem hallgatta, hogy ilyen ügyben szeretnénk hivatalos tájékoztatást kapni. Arra kért bennünket, hogy tárcsázzuk úgy 10 perc múlva. Ismételt telefonálásaink sem jártak sikerrel, ugyanis a két alkalommal már fel sem vette a kagylót. Így nem tudunk hivatalos tájékoztatót adni az esetről. Annyit azonban elmondhatunk, hogy az ismétlődő magyarverések, a gyűlöletkeltő falfirkák felborzolják a kedélyeket és nyugtalanságot, aggodalmat váltanak ki a temerini magyarság körében. Csak remélni tudjuk, hogy a rendőrség erélyesen fellép az elkövetők ellen.”

Szerbhorváth György

Van egy csodálatosan szomorú novellája Móricz Zsigmondnak, A birkaitató válú című. Meghal a falu legszegényebb zsellére, két éhes fia már a temetésen a töltött káposztára gondolt, amit a gazdáék küldtek – másnap el kell hagyniuk a házat. Az idős anya a papékhez költözik kegyelemkenyérre. Amíg esznek, már az osztozkodáson jár az eszük, bár az örökség siralmas, egy tarisznyán, a pipán, a csizmán kívül más nincs. Az öregasszony már megegyezett, hogy elcseréli egy öltözet ruhára, de a két fiút ez nem érdekli, ám ők meg halálosan összevesznek a „jusson”. Végül a vályún kéne megosztozni – az öccs a városba tart, de mégis igényt tart a felére, hisz a báty a vályúból még malacot itatna, azt eladná, az árából borjút venne, majd a marha árán házat is venne, s meggazdagodna az átkozott báty! Hát végül megfelezik az itatót, de hosszában vágják ketté, hogy az már semmire se legyen jó.